Fontosnak tartom kiemelni, hogy a cikkben a saját gondolataim, saját szavaim olvashatóak, nem pedig AI generált tartalom. És ez így is marad!
Hogyan indult?
Amikor néhány éve elkezdtem csokoládéval foglalkozni, természetesen nekem is az első dolgom az volt, hogy pasztillákat keressek, alapanyagot válasszak. Mint sokan mások, én is a jól ismert „belga csokival”, a Callebaut-val indultam.
Elsőre minden rendben volt – ismert márka, elérhető ár, biztos választásnak tűnt. De ahogy az ember egyre több csokoládét kóstol, tanul, figyel, fejlődik, hamar rájön: a „belga csoki” megnevezés nem feltétlen a minőség garanciája, sokkal inkább egy gyűjtőfogalom, ami egy gyártási stílust és származási helyet jelöl.
Ez hasonlít ahhoz, mint amikor minden mogyorókrémet Nutellának hívunk, vagy bármilyen reszelhető sajtra rámondjuk, hogy parmezán. A név ismert, de nem biztos, hogy azt kapjuk, amit valóban szeretnénk.
Miért nem használok „belga” csokoládét?
Nem szeretnék pálcát törni senki felett, aki belga csokoládéval dolgozik – mindenkinek megvan a maga preferenciája, munkamódszere, és ami a legfontosabb: a közönsége. Ugyanakkor a saját tapasztalatom az, hogy a legtöbb belga csokoládéban a cukros, édes íz dominál, gyakran egyen- vagy „blend” ízvilággal dolgoznak, a termőterületek pedig nincsenek pontosan feltüntetve. Ilyenkor az ember nem tudja, hogy pontosan honnan származik az alapanyag, milyen ízjegyeket kellene keresnie, mit érez valójában.
A nagyipari „belga csokoládék” hátterében sok esetben nem átlátható az ellátási lánc, és gyakran alacsonyabb minőségű, kevert származású kakaóbabokat használnak. Mivel ezek tömegtermelésre készülnek, a fő szempont a költséghatékonyság – nem feltétlenül az íz vagy a fenntarthatóság. Sajnos még mindig előfordul, hogy a kakaóbab-termelés során kizsákmányolás és méltánytalan munkakörülmények állnak a háttérben. Ez az, amit egy valóban minőségi csokoládémárka kizár, és amire egyre több tudatos vásárló is figyel.
Természetesen mindez nem mondható el minden belga csokoládémárkáról – nem célom általánosítani vagy megbántani bárkit, aki ezekkel dolgozik.
De sajnos azt is látni kell, hogy a hangzatos nevek mögött gyakran nem a valódi minőség rejtőzik, hanem egy ismert címke, amire könnyű támaszkodni. És ez nem baj – ha tudatosan választjuk. De épp ezért tartom fontosnak, hogy beszéljünk róla, hogy milyen értékek és folyamatok állnak a nevek mögött, és hogyan tudunk tájékozottabban dönteni – akár készítőként, akár vásárlóként.
Valrhona – egy lépéssel közelebb
Később rátaláltam a Valrhonára, ami már egy fokkal magasabb minőséget képvisel, letisztultabb, precízebb, szebb textúrával. De be kell vallani: egyrészt még mindig kissé tömeggyártás érzete van, másrészt itthon extrémen drága, ami bonbononként sem mindig éri meg.
Aztán jött a Felchlin
Ahogy egyre több workshopon és külföldi oktatáson vettem részt, egyre gyakrabban találkoztam a Max Felchlin csokoládéval. Olyan elismert chocolatierek használták, akikre szakmailag felnézek, és akiktől a legtöbbet tanultam.
Úgy voltam vele: ha számukra ez az alapanyag megfelelő, akkor érdemes nekem is adni neki egy esélyt.
Ismerkedés a csokoládéval, az első 100 kiló kiválasztása
Mivel Felchlin csokoládét Magyarországon nem lehet beszerezni, és Svájcból sem lehet rendelni közvetlenül az EU-n kívüli státuszuk miatt, nem maradt más hátra: felkerekedtünk Svájcba. Úgy voltam vele, hogy ha már ilyen komoly döntést hozok, akkor szeretném megkóstolni a csokoládékat – méghozzá minél többet.
A célom az volt, hogy ki tudjam választani, melyik ízvilág felel meg leginkább az én elképzeléseimnek. Én személy szerint a karakteresebb, kakaós-tejes jegyeket kedvelem, nem annyira a gyümölcsösebb, savasabb profilokat – így kezdetben ezekből válogattam be a műhelyembe.
Mára már többféle Felchlin csokoládét használok – az ízvilágokhoz töltelékeket is tudatosan párosítok.
De hogy ez hogyan épül fel, milyen kombinációk születnek?
Ez már egy következő blogbejegyzés témája lesz. 😉
Megkóstoltam, kipróbáltam – és onnantól kezdve nem volt kérdés. Azóta is ragaszkodom hozzá.
Az íz, az állag, a konzisztencia és a mögötte lévő értékrend mind olyan szinten találkozott azzal, amit képviselek, hogy nem is keresek mást.
Felchlin gyárlátogatás Ibachban
2025 februárjában lehetőségem volt személyesen is ellátogatni Svájcba, Ibachba, ahol megnézhettem a gyárat, beszélhettem az ott dolgozó szakemberekkel, betekintést kaptam a folyamatokba. Megerősödött bennem, hogy jól döntöttem, amikor néhány éve a Felchlin mellett tettem le a voksom. (Erről egy későbbi bejegyzésben részletesebben is mesélek majd.)
Ez a márka számomra nem csupán egy termék – hanem szemlélet.
- Minden csokoládéról tudom, honnan származik a kakaóbab: Ghána, Venezuela, Costa Rica, Bolívia stb – ezeket mindig pontosan feltüntetik.
- A kakaóbabokat nem keverik, termőterületenként kezelik, hogy megmaradjanak az egyedi ízjegyek.
- A pörkölést is egyedileg, alacsony hőmérsékleten végzik, gondosan üzemeltetett svájci gyárban.
- A termelés fenntartható és kizsákmányolásmentes, a farmerekkel közvetlen kapcsolatban állnak.
A Felchlin csokoládéval dolgozni nemcsak technikailag öröm, hanem etikai értékválasztás is.
Hasznos linkek
Ha szeretnél többet tudni a bean-to-bar csokoládékról, a minőségi alapanyagokról és általában a csokoládék világáról, szívből ajánlom Kakaónagykövet Lilla munkáját.👉 https://kakaonagykovet.hu
Rengeteg hasznos tudást, érdekes hátteret oszt meg, és olyan szemlélettel néz a csokoládéra, ami szerintem minden kézműves alkotó számára inspiráló lehet.
A bejegyzésben kizárólag https://www.plateinstyle.com/ fotóit és a saját fotóim használtam fel.
